Hodován Sándor

Az számít mit tettél aznap
Hodován Sándor portré interjú

Én csak egy olyan országot szeretnék, ahol nem számít az, hogy ki vagy, milyen színű a bőröd, esetleg milyen nemzetiségű vagy, hanem az számít mit tettél aznap, ami előre vitte akár a te személyes életedet, vagy a közösség, azaz más életét – mondja elgondolkodva Hodován Sándor. – Remélem megfelelnek a válaszok. Ezek csak szimplán igazak, semmi hazugság nincs benne. Remélem meg tudod jelentetni ezt a cikket is  – fűzi még hozzá. A komoly arcú, szemüveges barna fiú határozottan, pontosan megfogalmazott mondataiban hatalmas belső tűz parázslik. Bizalmat és biztonságot kelt a hite.

Fontosnak tartom azt is, hogy cigány vagyok! Igen, ezt a szót használom, mert miért is tagadjam nem nagyon érdekel az, hogy ki hogyan szólít romának vagy cigánynak, ha az az illető pozitívan és nem sértő szándékkal teszi azt – mondja Sanyi mosolygó szemmel.

– Nem csak szabályos kérdéseket szeretnék feltenni, hanem kérlek, hogy mesélj. Mi az, amit fontosnak tartasz elmondani önmagadról és a családodról?

– Fontosnak tartom elmondani a családomról és magamról, hogy én egy szegény családból származom a családomban én vagyok a második, aki felsőoktatásba került és gimnáziumot végzett.

– Vannak-e testvéreid, hányan vagytok testvérek és őket is tanulásra inspirálod-e a példáddal?

– Rajtam kívül még 3 testvérem van egy bátyám és két öcsém. A bátyám jelenleg Hollandiában dolgozik, az öcséim közül mindkettő tanul a kisebbik 8 éves, most megy 2. osztályba, a nagyobbik öcsém 17, ő most megy a szakiskola 2. osztályába.
Szóval még mindketten tanulnak és a példám inspirálja őket arra, hogy fontos cigányként tanulni, művelődni

– A szüleid mivel foglalkoznak és mit szólnak a terveidhez, mennyire támogatnak vagy riasztanak el a választott orvosi pálya hallatán?

– A szüleim közül édesapám munkanélküli, ő le van százalékolva, rokkantnyugdíjasként otthon van. Az édesanyám jelenleg a falunktól 25 km-re egy fagyárban dolgozik, raklapokat illesztenek össze és ha van szabadideje hétvégén, akkor alkalmi munkát vállal a közeli földeken(már ha van lehetőség). A szüleim közül édesanyám támogatja jobban az elképzelésemet, sajnos az édesapámmal nem olyan közvetlen a viszonyom, hogy ilyen témáról beszélgessek vele. Ő egyszer azt mondta, amikor a középiskolai felvételimre készültem, hogy legyek szobafestő-mázoló, ellenkeztem mert nem hitte el, hogy felvételt nyerek egy gimnáziumba.
És lám, amikor az érettségim napján haza mentem azt mondta, nem hittem volna, hogy ennyi kitartás és erő van benned! Szóval ő is támogat, de a maga sajátos módján.

– Hogyan találtál rá erre a képzésre? Valaki felhívta a figyelmedet, vagy saját magad kerested a lehetőséget?

– A képzésről egy nagyon kedves és segítőkész barátomtól hallottam először. Ő egy kommunikációs igazgató a Pfizer nevű gyógyszergyártó cégnél Magyarországon.
Én elnyertem egy ösztöndíjat amelyet a Pfizer nevű cég finanszíroz olyan cigány fiatalok számára, akik a magyarországi egészségügy területén szeretnének elhelyezkedni.
Ez az ösztöndíj a Romaster (HBLF alapítvány) révén valósult meg. Az ösztöndíjprogramba 180 diák jelentkezett és ebből csak 7 nyerte el az ösztöndíjat, amely a diplomám megszerzéséig támogat. Szerencsésnek tartom magam, hogy ezt az ösztöndíjat elnyertem, illetve, hogy a Roma Orvosképzési Programban benne lehetek.

– Miért akarsz orvos lenni? Miért vonz az orvosi hivatás, és van már elképzelésed, hogy a pálya melyik ágára szeretnél majd szakosodni, és miért éppen arra?

– Azért szeretnék orvos lenni elsősorban, hogy embereken segítsek és a legjobb tudásom alapján gyógyítsam meg őket.
A másik pedig az, hogy megmutassam a magyarországi hitetlen embereknek, hogy egy cigány fiatal is ugyanolyan értékű munkát tud végezni, mint a nem cigány embertársa. Kedvelem a gyerekeket, ezért gyermekorvos szeretnék lenni jelen pillanatban, de lehetséges, hogy még menet közben változni fog ez az elképzelés.

– Van valami olyan orvoslással kapcsolatos élményed, vagy közeledben élő orvos személyiség, akinek az embersége, empátiája hatott rád ebben a választásban?

– Abban a községben ahol élek, a lakók 95%-a nem cigány és csak 5%-a cigány, nem kedvelik a cigányságot, és azokat sem akinek kicsit sötétebb a bőre. Most egy afrikai emberre gondolok akinek a neve dr. Etentuk Edukere Jack volt, sajnos meghalt agyvérzésben, de a községünkben háziorvosi állásban dolgozott 5 évig. Vele nagyon jó viszonyom volt és ő indított el bennem egy késztetést, hogy mutassam meg mert ő is megmutatta!

– Hogyan képzeled el a pályád azután, hogy elvégezted az orvosegyetemet? Mik a terveid?

– A tervem az, hogy Magyarországon maradjak és megmutassam azt, hogy cigányként orvos vagyok és, hogy robbantsak egyet a magyar egészségügyben avval, ahogy cigány vagyok és méghozzá orvos is. Kell egy ilyen fajta megmozdulás, hogy a sok szűklátású ember szemeit kinyissuk, hogy nem csak az lehet orvos Magyarországon, aki nem cigány és nem az számít milyen a bőrszínem, hanem az, hogy mit teszek, tettem annak érdekében, hogy elfogadhatóvá és egyenrangúvá váljunk ebben a piszkos társadalomban.
Sajnos ez így van és fárasztó ezen dolgozni és gondoljunk bele mennyi de mennyi erőfeszítésébe kerül azoknak a cigányoknak a számára akik tovább szeretnének tanulni és érvényesülni itthon.

– Milyennek találod ezt a képzést, hogyan érzed magad ebben a képzésben, és
miket tartanál még szükségesnek belevenni a programba?

– A képzés egy óriási lehetőség azoknak a cigány fiataloknak a számára akik ki akarnak törni a nyomorúságból és az orvostudományban szeretnének elhelyezkedni.

– Mit tapasztalsz a hétköznapjaidban, hogyan viszonyulnak az ismerősök, barátok és rokonok, ha elmondod, hogy orvos leszel? Miket mondanak?

– Az ismerőseim nagyon büszkék rám és biztatnak, hogy csináljam végig, mert nagyon nagy lépés lesz.

– Mit szeretsz csinálni a szabadidődben, van valami hobbid, sportolsz valamit?

– Ha van szabadidőm akkor olvasok, sportolok és táncolok is.

– Hogyan érzed, milyen a helyzete, mi nehezebb egy tehetséges embernek attól, hogy éppen roma családba született? Milyen dolgokon változtatnál a társadalomban, ha rajtad múlna?

– Sajnos, ha felszállok a villamosra bámulnak ha magyarul beszélek, mert tudják, hogy cigány vagyok. Az emberek avval törődnek és azon gondolkodnak, hogy miért pont melléjük ültem, vagy miért is szálltam fel a villamosra. Nemhogy azzal törődnének, mit esznek reggelire, vagy éppen mikor mennek el a családjukkal el közös programra.
Én tudom a választ: azért, mert ezek az emberek már így nőttek fel és úgy tanulták meg, hogy a cigány gyerek az retkes, tetűs, buta, ja és a favorit, hogy lop és csal.
Nagyon szomorú vagyok emiatt és sokszor nem is érzem azt, hogy én magyar vagyok, hanem azt érzem, hogy valamelyik másik ország állampolgára vagyok, nem lehetek itthon a hazámban, mert ami itt van az nagyon sokszor siralmas.

Urbán Beatrice – Hodován Sándor