Bangó Jenő

Csak a felvett hallgatók kitartása, szorgalma biztosíthatja a tanulmányok sikerességét

Bangó Jenő interjú

A roma orvosképzési és egészségügyi program második évfolyamának hallgatója Bangó Jenő, aki szerencsésen barátnőjével együtt nyert felvételt az egyetemre. Családja, környezete egy emberként támogatja terveit, de akadnak furcsa jelenségek is. – Például: a helyi önkormányzatnál, a harmadik hallgatói jogviszony igazolás után kezdték elhinni, hogy mégis csak a Semmelweis Egyetem tanulója vagyok meséli fanyar iróniával.

– Kérlek, hogy mesélj. Mi az, amit fontosnak tartasz elmondani önmagadról és a családodról?

– Egy átlagos romungro roma családban láttam napvilágot 1991.08.04 – én. A család harmadik gyermekeként, egy bátyám és egy nővérem van. Szüleim ekkor még üveggyári munkásokként és kereskedőkként szerezték a mindennapit. Bátyám informatika szakirányban tanult, nővérem pedig az érettségi után szociális munkák terén szerzett tapasztalatot.

– A szüleid mivel foglalkoznak és mit szólnak a terveidhez, mennyire támogatnak vagy riasztanak el a választott orvosi pálya hallatán?

– Testvéreim és szüleim mindenképpen igyekeznek támogatni tanulmányaimban, amivel csak tudnak. Ami igazából az anyagiakat illeti, ebben nem igazán tudnak segíteni, de mondjuk, egy sikertelen vizsga után, mindig tartották bennem a lelket.

– Hogyan találtál rá erre a képzésre? Valaki felhívta a figyelmedet, vagy saját magad kerested a lehetőséget?

– A Roma Orvosi Előkészítő programra, barátnőm családja hívta fel a figyelmem, mindketten jelentkeztünk és mindkettőnket felvettek az egyetemre.

– Van már elképzelésed, hogy a pálya melyik ágára szeretnél majd szakosodni?

– Azt még, hogy milyen orvos szeretnék majd lenni, még nem tudtam eldönteni.

– Mit tapasztalsz a hétköznapjaidban, hogyan viszonyulnak az ismerősök, barátok és rokonok, ha elmondod, hogy orvos leszel?

– A családom minden tagja és közeli rokonok, ismerősök, barátok, mind örülnek annak, hogy az orvosi egyetemre járok. De sajnos akadtak már rosszakaróim is, például: a helyi önkormányzatnál, a harmadik hallgatói jogviszony igazolás után kezdték elhinni, hogy mégis csak a Semmelweis Egyetem tanulója vagyok.

– Milyennek találod ezt a programot, hogyan érzed magad ebben a képzésben, és
miket tartanál még szükségesnek belevenni a programba?

– Az roma orvosi program képzéséről amit szükséges tudnunk, hogy ez a pár hétvégi előadás rettentően kevés ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű roma tehetségek tudását olyannyira kibővítsék, hogy az egyetemen ne álljon majd a hallgató erejét meghaladóan túl nagy kihívás elé. Persze tudjuk, ennek a képzésnek a keretei nem mindent engedhetnek meg. Éppen ezért szerintem ez inkább csak egy rosta a jelentkezők között, majd ezután csak a felvett hallgatók kitartása, szorgalma biztosíthatja a tanulmányok sikerességét.

– Mit szeretsz csinálni a szabadidődben, van valami hobbid, sportolsz valamit?

– Szabadidőmben, ami igazán nem sok van, általában valamilyen sportot űzök, focizok, vagy csak a kollégium konditermét használom. Régen rengeteget sportoltam versenyszerűen, ezért nagyon hiányzik a rendszeres mozgás.

– Hogy érzed, milyen a helyzete, mi nehezebb egy tehetséges embernek attól, hogy éppen roma családba született? Milyen dolgokon változtatnál a társadalomban, ha rajtad múlna?

– Persze minden roma szembesülni fog egyszer az életében azzal, hogy a társadalomban nem mindenki támogatja, illetve tiszteli a romákat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem eddigi tapasztalataim szerint, még csak most néhány hónapja kellett igazán szemtől szemben tapasztalnom ezt. Eddig soha nem adtam rá okot, hogy bármilyen negatív diszkriminációban részesüljek.

– Volt valami kellemetlen élményed ezzel kapcsolatosan?

– Pár hónapja a kollégiumban a szobatársam tett olyan megjegyzéseket, amiken először nagyon felhúztam magam, de aztán csak jót röhögtem rajta utólag. A következő megjegyzést tette: Büdös cigány szag van tőled a szobában! Miután lenyugodtam, megkérdtem, hogy magyarázza el nekem milyen az a cigány szag? Miután láttam, hogy megfogtam ezzel a kérdéssel, még egy kérdést feltettem neki: Ha hozzám így viszonyulsz, aki szerintem veled egyenrangú abban az értelemben, hogy mindketten orvosnak tanulunk, akkor mit fogsz azokhoz a betegeidhez szólni akik szintén roma származásúak, és hozzád fordulnak segítségért? A srácban hál istennek azonnal tudatosult, hogy egy orvos nem tehet ilyenféle megjegyzéseket.

Bangó Jenő – Urbán Beatrice